Az ipari világban az alvási szokások az utóbbi 100 évben alaposan megváltoztak.  Miközben a 20. század elején az emberek átlagosan 9 órát aludtak éjszakánként, addig napjainkban már mindössze 6,8 órát. Az elektromos fény segítségével ugyanis nappalt csinálunk az éjszakából. Folyamatos külső hatásoknak, ingereknek vagyunk kitéve, a nyomás és a tartós stressz sok ember mindennapjainak állandó része. Ez olyan változás az emberi életben, melyet az alváskutatók szerint kritikusan kell szemlélni. Egyre több ember szenved az alvás-ébrenlét ritmus zavarától, és a többi testi ritmus következményes változásától.
Ahhoz, hogy az alvás sokrétű hatását ki tudja fejteni, nem csupán mennyiségileg, hanem minőségileg is kielégítőnek, azaz pihentetőnek kell lennie. Nagyjából 8 órányi alvást tekinthetünk elegendőnek. Természetesen, ebben is mindenkinek saját ritmusát kell követnie. Albert Einstein például naponta legalább 9 órát aludt, míg Napóleon napi 4-5 órával is beérte.

Az életkor előrehaladásával csökken az ember alvásigénye:

• újszülötteké kb. 18 óra
• gyermekkorban folyamatosan csökken
• felnőtteké átlag 7-8 óra
• 50 év felett nagyjából 6 óra

Általános szabályként azt mondhatjuk: az alvás akkor kielégítő, ha ébredéskor frissnek, kipihentnek érezzük magunkat. Egyszerűen tesztelhetjük magunkon, hogy kielégítő alvásban van-e részünk: ha napközben lefekszünk, és 15 perc múlva még ébren vagyunk, akkor igazán elégedettek lehetünk alvásminőségünkkel. Azonban, ha 15 percen belül álomba szenderülünk, az éjszakáink bizonyára nem hoznak nekünk pihentető alvást.