Az alvás pihentető értéke nem attól függ, hogy mikor alszunk. Az csupán tévhit, hogy csak akkor tudjuk magunkat igazán kipihenni, ha éjfél előtt elaszunk. Valójában nem az számít, mikor bújunk ágyba, hanem inkább az, hogy alvástípusunkhoz igazodva, lehetőleg mindig azonos időpontban tegyük. Vagyis: felnőttkorban az elalvás szempontjából számunkra legelőnyösebb időpontot lehetőleg tartsuk be.

Alvás szempontjából két fő típust különböztethetünk meg:

A hajnali „pacsirta” reggel korán ébred, és azonnal tettre kész. Teljesítőképességének csúcsát a délelőtti órákban éri el. Délután fokozatosan csökken az aktivitása, és a kora esti órákban már egyre fáradtabbá válik. Az ilyen „pacsirta” típusok általában korán ágyba bújnak.

Az éjjeli „bagoly” ezzel szemben csak később, és nehezen kászálódik ki az ágyból. Teljesítőképességének maximuma a délutáni órákra esik, és még este későn is aktív és friss. Rendszerint késő éjjel tér nyugovóra.