Kerregés, fűrészelés, fújtatás az éjszakában: a felnőtt népesség 30-50%-a horkolva alszik, 60 év felett ez az arány még magasabb. A horkolók többsége férfi, de a nők között is előfordulnak zajosan alvók: a változókorban lévők közül minden második részt vesz a „koncertben”. Az éjjeli fújtatás azonban, a hálótárs zajterhelésénél sokkal komolyabb problémát jelent. A horkoló számára az egyre hosszabb ideig tartó légzésszünetek akár életveszélyesek is lehetnek. Ha ezek a kimaradások óránként kettőnél többször fordulnak elő, és több mint 10 másodpercig tartanak, kóros horkolásról beszélünk, melyet a szakemberek elzáródásos alvási apnoénak (légzéskimaradásnak) neveznek. A horkolás a szájüregi, torok- és garattáji izomzat elernyedésének következménye, mely a légutak beszűküléséhez vezet. Alvás közben több százszor ismétlődhet, és minden alkalommal felébreszti a pácienst anélkül, hogy az ébredés tudatosulna. Ilyenkor – még akár nyolc órás „alvás” után is – a páciensek másnap kimerültnek, fáradtnak érzik magukat. A horkolási „zajokat” a belélegzett levegő turbulenciája kelti a torokban, melynek következtében a nyelv, a nyelvcsap, és a gégefő elemei vibrációba kezdenek. A horkolás alapzajának hangereje 17-26 decibel, mely nagyjából egy hűtőszekrény „brummogásának” felel meg. Az ún. „horkolási csúcsok” hangereje azonban már akár a 90 decibelt is meghaladhatja, vagyis ugyanakkora zajjal járnak, mint egy elhaladó teherautó.