Míg néhány évszázaddal ezelőtt a betegségeket szinte kizárólag gyógynövényekkel gyógyították, addig a modern orvostudomány rendkívül dinamikus fejlődése egy kissé talán méltatlanul háttérbe szorította, és időnként méltatlanul mellőzi azokat. Pedig, napjaink számos gyógyszere (pl. a digitálisz-tartalmú szívgyógyszereket a piros gyűszűvirágnak köszönhetjük) növényi „ősökkel” büszkélkedhet, csak mára sikerült pontosan meghatározni és szintetikus úton előállítani azt a hatóanyagot, melynek az adott terápiás hatás tulajdonítható.
Nagyanyáink még teákat főztek gyógynövényekből, melyet nyugtatóként, vagy altatóként fogyasztottak. Ma már korszerű gyártási technológiának köszönhetjük az egy, vagy több gyógynövény kivonatát tartalmazó nyugtató, altató gyógyszereket.
Ilyen terápiás értéke van a macskagyökérnek (Valeriana officinalis), a komlónak (Humulus lupulus), az orvosi citromfűnek (Melissa officinalis). Mivel az egyes gyógynövényeknek különböző hatásmechanizmusa és hatásideje van, ezért azok kombinációban való alkalmazásukkal gyakran jobb terápiás hatást, illetve hosszabb hatástartamot lehet elérni.